Április utolsó napjaibanaz ausztriai Turracherhőhén kétnapos továbbképzést tartottunk edzőknek és aspiránsoknak.
A tábor szakmai vezetője Messner Kurt, az alpesi olimpiai programot irányító osztrák szakedző volt.
Messner Kurt legjobb alpesi síelőinket készítette fel az olimpiára.
Munkája során olyan problémákkal szembesült, amelyek a hazai képzés hiányosságaira utaltak,a legeredményesebb magyar síelők alapvető technikai fogyatékosságaira, amelyek a korai szakosodásra , a szinte kizárólagosan stanglik között végzett de hiányos versenytechnikai képzésre utaltak.
A foglalkozások tematikáját tapasztalatai alapján állította össze, a gyermekek és serdülőkalapképzésére, az alaptechnikakialakítására, a versenytechnikai képzés felépítésére összpontosítva, kiemelve a sokoldalúság fontosságát. Rövid beszélgetés keretében először az
alapvetéseket
ismertette – a cél – természetesen bajnokot nevelni. Ehhez ideális mintát kell adni, amely a természetes és
stabil alaptechnikára
kell épüljön.
Jellemzői a jó egyensúlyi helyzet, a sí középen terhelése, előre-hátra és oldalrairányulómozgásokat középállásból,egyformán hajlított boka, térd és csípőízülettel, enyhén előre döntött felsőtesttel „ingázva” kivitelezni.
Figyelni a medence helyes pozicionálására (enyhén az ív belső oldalára kerül), a csípőszéles sí vezetésre, a tengelyek párhuzamosságára (sí, térd, csípő, váll), a kétlábas sí terhelésre (ahol a külső sí mindig erősebben terhelt), a folyamatos hó kontaktusra mindkét sível, az él váltást előre-befelé dőléssel segítő törzs mozgásra (nincs vertikális felemelkedés), a törzs izomzatánakösszefogotttartása (körperspannung), a mozgások térdből és bokából történő kivitelezésére.
Gyakorlatban bemutatta és bemutattatta a résztvevőkkel, felhívva a figyelmet a hibákra.
Stabil alaptechnika sokoldalú képzéssel érhető el, sok-sok szabadsíeléssel, a fellépő hibák állandó kijavításával.
Különös figyelmet szentelt a szabad síelésnek. A gyakorlatok között, a
völgymenetben előkészítetlen, hosszú meredek lejtőn „freeride-oltatta” az edzőket, akik
szembesülhettek azzal, hogy e feladat megoldásában ők sem állnak a helyzet magaslatán.
Folyamatosan rávilágította jellemző hibákra:
A befejezetlen, kontrolálatlan ívekre, a túlságosan zárt lécvezetésre, nem eléggé összefogott
tartásra, a súlypont, általában a medence hátra pozícionált, mélyen van, a felsőtest egyenes, a karok lógnak, túl erőteljes a becsípőzés hegy felé, a medence beforog, túl korán bedől,
belső síre kerül, ha elégtelen az élezés, az előforduló x-láb és így tovább…
A gyors és biztonságos versenytechnika a fent felvázolt stabil alaptechnikára épül – a mozgásfolyamat lényege a dinamikus ingázás egy optimális mozgástérben, az egyensúlyi alaphelyzet kiengedésének és ismételt helyreállításának sorozatában. Egyenletes enyhe lejtésű terepen végrehajtott
gyakorlatokon
keresztüla résztvevők az alaptartást, a sí közepének terhelését,siklás közben a sí teljes talpának terhelését, a hegy majd völgyláb elemelésével egyensúlyozást, a középállásból történő páros lábas elrugaszkodást gyakorolták, rézsútsiklásban a csípőszéles sí vezetést, a sí, cipő, térd és csípőízület valamint a váll tengelyének párhuzamos tartását , a térd és bokaízületből végrehajtott terhelésváltásokat, rézsútsiklásból a medence előre-befelé mozgásával indítva a hóekeívet, a „felélezést”, azívben a nyomás felépítését. Speciális gyakorlatokat mutatott segédeszközök használatával a csípőszéles lécvezetésre, a térdek lécvezetés szélességének megfelelő távoltartására, a csípő stabilizálására, a karok természetes tartására, a törzsizomzat tónusba tartására (csípőfogó a botok segítségével, kötél, gumi expander stb.)
A résztvevők figyelmesen, nagy igyekezettel próbálták a gyakorlatokat.
A havas gyakorlatok befejeztével délután
elméletben
ismerkedhettek meg a résztvevőka versenytechnika alapját képező
óriásműlesikló és műlesikló kanyarokkal
.
Messnersorozatfotókkal demonstrált előadásában a kanyarok felépítését, elkülönülő fázisait, a felélezéstől kezdődően a nyomás felépítésén, a maximális nyomás fázisán keresztül, a kikormányzáson át a siklási szakaszig. Felhívta a figyelmet arra, hogy a stabil alaptechnika köszön vissza a fotókról, mindazt, amit a gyakorlati foglalkozásokon részleteiben gyakoroltunk, itt tökéletesen kivitelezve, folyamatában láthatjuk.
A siklási szakaszban a test a belső sít terhelve előre-befelé emelkedik a boka és térdízületek nyújtásával, a lécek a futófelületre kerülnek, a törzs „anticipáló” előremozgásával a belső sítehermentesül, és elkezdi a felélezést – immár külső síként. A nyomás felépítése során a külső sí terhelése egyre nő, közben az ívbelső sít mellé vezetve vele terheljük, a maximális nyomás szakaszában a nyomás a két sín viszonylag egyenletesen oszlik meg. A kikormányzás fázisában az élekre gyakorolt nyomás a belső síre emelkedve megszűnik, és a siklási szakasz végét követő „bedőléssel” kezdjük el a következő ívet, a felélezéssel.
Fontos a csípőszéles lécvezetés, a középhelyzet amely csak a kanyar legvégén kerül kissé hátra, de úgy, hogy közben a felsőtest előre döntésével az egyensúly megmarad.
A maximális nyomás szakaszában ideális lenne ha a terhelés a két sín 50-50%-ban oszlana meg. Ez csak lapos pályán fordulhat elő. Minél meredekebb a lejtő, annál határozottabb a külső sí terhelése, közepes lejtőn a terhelés megoszlása 60-40% a külső sí javára, míg nagy meredeken a különbség elérheti a 80-20%, vagy akár a 90-10% közötti arányt is.
A versenytechnika alapja az óriáskanyar
A versenytechnikai képzés első és legfontosabb feladata, hogy a gyermekek elsajátítsák és tökéletesen kivitelezzék az óriáskanyart.Ha ezt tudják akkor lehet a műlesiklással, később a super-G-vel vagy a lesiklással foglalkozni. Akár a rövidebb ívű szlalom kanyarok, akár az elnyújtott hosszabb rádiuszú kanyarok a gyors számokban, fázisaikat tekintve az óriáskanyarban eredeztethetők.
A műlesikló kanyarok képsoraival érzékeltette, hogy a mozgássorban minden felgyorsul,
A fázisok gyors egymásutánja nem tesz lehetővé vertikális mozgást, a súlypont rövid rádiuszon történő levitele csak a térd és boka ízületekben történő villámgyors mozgásokkal érhető el, miközben acsípő, a törzs, a karok összefogottan, szinte „mozdulatlanul” zuhannak előre, a sík terhelése közel azonos mértékű, a nyomás (a rádiusz közepére gyakorolt egyforma mértékű nyomás), lehetőleg folyamatos hó kontaktussal kövessék egymást az él váltások, a stanglik hárítása a legjobbaknál általában az alsó lábszárral történik, a karok természetes előre tartása az egyensúlyozást segíti és a visszacsapódó stanglik ütését hivatott hárítani.
A második nap gyakorlati foglalkozásai az elméletben ismertetett óriásműlesikló és műlesikló kanyarok felépítéséről, a
pályatűzésről
szóltak.
Pályatűzésnél a fokozatosság(egyszerű, esésvonalhoz közelitől a szélesen eltűzött felé) mellett a vonalvezetés meghatározó szerepét hangsúlyozta.
Egyszerű, nyitott ritmusos kapukban kijelölte az ív fázisait – a felélezés helyét, a nyomás felépítésének szakaszát, a maximális nyomás fázisát és így tovább. Segédeszközként a rövid un. „boy” stanglikat használta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatás során, a jelölések elhelyezésénél arra törekedjünk, hogy a kanyar íve törésmentesen kivitelezhető legyen – nem csak az ív különböző fázisait jelölte meg, de a kapu mellett is kényszerítő jelzéseket alkalmazott, a melyek távol tartják a sportolókat a kaputól, annyira, hogy a kanyar folyamatos törésmentes kivitelezésére koncentrálhassanak, kerülve a „stangli törést”.
A túl szűk íven történő kanyarodás során a kapuval történő „találkozás” épp a maximális nyomás fázisában billenti ki a sportolót alaphelyzetéből, megtörve a mozgásfolyamatot, ellehetetlenítve a kanyar folyamatos gyors kivitelezését. Szóba kerültek példák – Ingemar Stenmark, minden idők legeredményesebb alpesi versenyzője óriás műlesiklásban éveken keresztül verhetetlen volt úgy, hogy szinte soha nem érintette a kapukat, mégis két-három másodperces előnnyel nyert futamokat. Mai példa Ted Ligety, aki szintén nem stangli törő versenyző. Ellenpélda Body Miller, aki lényegesen szűkebb nyomvonalon síel, szinte minden kanyarban taroljaa kapukat. Haösszejön neki, nagyon gyors. Viszont sűrűn hibázik, kibillenve középhelyzetéből gyakran kiesik a versenyből.
Óriásműlesikló
kanyarok oktatását pályában, mindig könnyű, egyenletes lejtésű, jól előkészített pályán indítsuk. Kezdetnek az esésvonaltól alig eltűzött, egymástól egyenletes távolsága, ritmusosanleszúrt kapuk között gyakoroljunk, később a kapuk közötti távolságot és az eltűzés mértékét változtatva haladhatunk az egyszerűtől a bonyolultabb, a nehezebb felé.
Ahogy haladunk a képzésben, egyre határozottabb követelmény a változatosság, sokoldalúság, a kapuk távolságának és kanyarosságának variálása, mind változatosabb terepen. Minden körülmények között meghatározó eleme a sikeres munkának a vonalvezetés, hol és mikor kezdjük a kanyart úgy, hogy a rádiuszt határozottan kinyomva a kapu mellett legyünk a maximális nyomás fázisában. A kikormányzást, a siklási fázist addig húzzuk előre (vorfahren), amíg a határozott felélezéssel indított kanyarunkat folyamatosan építhetjük föl az ideális nyomvonalon. Ha korán kezdjük, „vacillálunk”, akkor a megkezdett ívet meg kell törni, újraindítani, így lehetetlen a kanyart törésmentesen, megfelelő sebességgel kivitelezni.
Kurt
emlékeztette a résztvevőket a sorozatfotókon látottakra – a kanyar fölépítésére, fázisainak kivitelezésére, arra, hogy a sikeres végrehajtás alapja a középhelyzet.
A gyermekekkel történő foglalkozás során sűrűn előfordul, hogy hibák halmozódnak, az alaptechnika szétesik. Ezért mindennapos feladat az edzés végén az iskolázás, az alaptechnika helyre tétele.
Minden pálya más, a terepadottságok, a tűzés, a hőmérséklet és hóviszonyok számtalan összetevője közösen adja a leküzdendő versenypályát, erre csak sokoldalú képzéssel készülhetünk, amelyben mindig helyt kell kapjon a szabadsíelés.
A résztvevőknek, akár az első napon, a másodikon is minden völgymenetben le kellett küzdeniük a pályán kívüli előkészítetlen meredek lejtőt, a „freeride” etapot.
Összetettebb és látványosabb foglalkozás keretében került sor a műlesiklás versenytechnikájának edzésére.
Az első pályaalakzatok kialakításának eszközei a rövid un. „boy” stanglik. Több szakaszban, különböző formában (kerítések, gereblyék, tölcsér),letűzött stanglik között a rövid kanyarok gyakoroltatása, majd a hosszú (junior) stanglikhoz szoktatás mikéntje került terítékre. Az egyes kapuk közötti távolság, az esésvonaltól eltűzés növelése-csökkentése,úgy, hogy a pályák ritmusos kialakítása alapvető követelményként lett meghatározva. A gyakorlatok helyes technikai kivitelezése alapkövetelmény. Műlesikló pálya tűzésekor éppúgy figyelemmel kell lenni a vonalvezetésre,mint óriás műlesiklásban. A boy stanglikkal kitűzött egyszerű ritmusos pályán is a kapuk helyes nyomvonalon, jól kivitelezett alaptechnikával végrehajtott körbesíelése a cél, hogy az ifjú versenyző-palánta a kanyar helyes kivitelezését tanulja meg, ne a „stanglitörést”.
Továbblépve a hosszú (junior) stanglik használatára, Messner edző hangsúlyozta, hogy a gyermekeknek 10-12 éves korig kerülniük kell a kapukat – elhajlással.Megerősödve, a biztos alaptechnika elsajátítása után ismerkedhetnek meg a hárítással, a stangli ív külső karraltörténő blokkolásával.
Rávezető gyakorlatokkal mutatta be, miként lehet a mozgásfolyamat megzavarása nélkül a hárítást elsajátítani. Keresztbe, a kanyar külső íve felé dőlő stanglikkal elérhető, hogy a gyermek ideális nyomvonalon, törésmentes ívek során úgy kerüljön érintkezésbe a stanglikkal, hogy összefogott középhelyzetben haladva lendületesen találkozzon velük, a test előtt mellmagasságban előre tartott karokkal a váll ráfordítása nélkül terelje el a stanglit.
A hárítás oktatása közben előforduló markáns hiba, ha a gyermek a hárításhoz keresztbe előre nyújtja a karját, ezzel megbontva az alaphelyzetet, a csípő egyidejűleg befordul, a sílécekre gyakorolt nyomás megszűnik, a léc „lefordul” az éléről.
A vonalvezetés fontossága itt is alapvető elvárásként jelenik meg. Ennek befolyásolása, kényszerítő jelzésekkel és eszközökkel érhető el. A kanyar fázisainak az ideális nyomvonalra terelését jelekkel (kis stangli, gomba stb.) segíthetjük elő.
Érdekes volt látni az érzékletes különbséget, amikor a jelen lévő Kékesi Marci, tehetséges ifjú versenyzőnk bemutató futamot mehetett egy ritmusos egyszerű 15 kapus szlalomban, amikor arra kértük, hogy a lehető leggyorsabban teljesítse a távot.
Messner edző ugyanabban a pályában jelzéseket, kényszerítő pontokat helyezett el, Marci ebben is próbálkozhatott. A feladat az volt, hogy igyekezzen a jelzések között eligazodni.
Az ideális nyomvonalra terelve rákényszerültarra, hogy hol kezdje,milyen irányba húzza meg és fejezze be a kanyarokat.
Ég és föld volt a különbség. Marci meghökkentő módon felgyorsult, alig hittünk a szemünknek.
Külön kitért a térd és bokaízületből történő gyorsító és kiegyenlítő mozgásokra, amelyeknek a műlesiklásban döntő szerepük van.
Állandóan visszatértünk az alaptechnikához. Ha edzés közben gyakoriak a hibák, vissza kell lépni az egyszerű megoldásokhoz, az alaptechnika stabilizálásához.
A tudás közvetítésében tudatosan törekedjünk arra, hogy mindig egy valamire fókuszáljunk. Egyszerre több dolgot magyarázni és elvárni azok egyidejű javulását, lehetetlen – A kevesebb több!
Fontos, hogy a fiatalok elméletben is megismerjék a mozgásformákat, képesek legyenek megérezni egyes mozgásokat, azok végrehajtásának helyes voltát. Az érzékelés képességén keresztül az edzésmunka hatékonysága sokat javítható.
Az edzőképzés jó időben, jó hangulatban, eredményesen zajlott, hét egyesület tizenöt képviselője vett részt a foglalkozásokon.
Messner Kurt profiként vezette a tábort, tartalmas anyagát két napban sűrítve is áttekinthetően, érthetően prezentálta.
Kovács Barnabás szövetségi kapitány narrátorként, Kapitány Ildikó főtitkár adminisztratív vezetőként és a havas gyakorlatok alkalmával résztvevőként is megmérettette tette magát.
Edzők:
Freestyle SE (Vági Zoltán, Stark Márton, Kovach Vadim)
Rozmaring SE (Nagy Csaba, Barta Csaba)
Snow Line SE (Budai Balázs, Budai-Kovács Adrienn)
Fullsport SE (Kelen Ádám, Ács Tamás)
Nivelco SE (Szőllős Péter)
Holtpont SE (Fábián Attila)
SMSZ (Maksó Péter, Andor Attila, Szegő Attila, Károlyi Levente)
Budapest, 2010 április 30-án Kovács Barnabás
Szövetségi kapitány
Kapcsolódó képek:
Alpesi edző továbbképzés 2010 Turrach
