Magyar Sí Szövetség
Szakágak

Az északi szakág hazánkban három ágat foglal össze:

Sífutás

Síugrás

Biatlon

A sífutás valószínűleg az egyik legkeményebb téli sport. A sífutó versenyeket két külön stílus szerint rendezik meg, ezek a klasszikus és a szabad stílusú sífutás, a versenyek célja pedig a táv lehető legrövidebb idő alatti teljesítése. A versenytávok a 400 m-es sprintektől az 50 km-es vagy annál is hosszabb maratoni távokig terjedhetnek. A klasszikus stílusban a síelők gyalogló jellegű mozgással haladnak a hóban párhuzamoson fektetett nyomon. A gyorsabb szabad stílusban egyenletesen letaposott pályán, a korcsolyázáshoz hasonló mozgással haladnak a sportolók.

A sífutóknak nagyon jó aerob edzettségre, izomerőre, egyensúlyérzékre, valamint fizikai és pszichikai állóképességre van szükségük. A versenyzők télen havon fejlesztik tudásukat, nyáron pedig iszonyatos mennyiségű kerékpározással, futással és görsízéssel tartják formában magukat.

A sífutó versenypályák nagyon különbözőek lehetnek, de a nemzetközi versenyekre vonatkozó ajánlások szerint körülbelül egyenlő arányban kell tartalmazniuk emelkedő, lejtős és nagyjából vízszintes, alig hullámzó szakaszokat. A hegymeneti szakaszok lejtőszöge 9-18 százalékos. A sprint számok esetén a pálya legmélyebb és legmagasabb pontja közötti szintkülönbség nem haladhatja meg a 30 métert. A 15 km-es vagy hosszabb versenyek esetén a szintkülönbség lehet nagyobb 200 méternél. Ennek ellenére a norvégiai Birkebeiner verseny ennél jóval több hegymeneti és lejtős szakaszból áll.

Síugrás

A síugrás meglehetősen látványos, hisz egy síelő egy meredek lejtőn leszáguldva ugrik el, majd repül igencsak messzire. Közben mozgása kecsesen egyenletes, a földet érés pedig légies. A legjobbak az utolsó pillanatig rezzenéstelen nyugalommal és magabiztossággal tartják majdnem vízszintes testhelyzetüket, miközben szelik a levegőt. Aztán leeresztik léceiket és földet érnek az ujjongás, taps és kolompok hangorkánja közepette. A kedvelt és főképp férfiak által űzött sport célja nem kizárólag a lehető legnagyobb ugrás, hanem az elugrás, repülés és földet érés tökéletes stílusú kivitelezése is.

- Egy átlagos ugrás nyolctól tizenkét másodpercig tarthat, melyből csupán két vagy három másodperc jut a repülésre.

- A legsikeresebb versenyzők Skandináviából és Japánból származnak.

- A női versenyszám felvételére vonatkozó kérelmet a 2010-es téli olimpia műsorába azért utasították el, mert túl kevés nemzet túl kevés versenyzője űzi a sportágat.

- A síugrás volt a legnézettebb sísport, amíg a II. Világháború után meg nem előzte a lesiklás.

A síugrónak acél idegzetre van szüksége és bírnia kell a magasságot is. A legnagyobbak már ötéves koruktól ugranak, fokozatosan építve fel a nagyobb sáncokhoz és ugrásokhoz szükséges magabiztosságot. Amikor a versenyző már elsajátította az alapismereteket, az ugrás részleteinek kidolgozása kisebb sáncokról történő sorozatos ugrásokkal történik. A kitartás nélkülözhetetlen, a legtöbb nagynevű versenyző az általános erőnlét megszerzésére sífutással edz.

Érdekesség a sportágból:

A sas leszállt

Eddy „A Sas” Edwards az 1988-as kanadai Calgary Téli Olimpián vált híressé elképesztően gyenge síugró teljesítményével. Bár a brit gipszöntő az utolsó helyen végzett a versenyben, a nézők nagyra értékelték személyiségét és elhivatottságát, így Edwardsból valóságos médiasztár lett.

Biatlon

A biatlon téli sportként ötvözi a sífutást és a céllövészetet. A sportág katonai sportként indult Skandináviában a XVIII. században, amikor a Norvégia és Svédország között húzódó hosszú határvonal őrizetében fontos volt a katonák gyors síelése és pontos lőtudása is. A sportágban rendeznek egyéni, sprint, váltó, üldözéses és tömegrajttal indított versenyeket is. Mindegyik szám esetén köröket tesznek meg egy hullámzó pályán, a céllövő helyeken pedig megállnak lőni.

A versenyzőket általában szabályos időközönként indítják, szinte mindenki korcsolyáz stílusban hajt a lehető legjobb időeredményért, a céllövő helyeken megállva a lövések idejére. A lövések felváltva állásból és fekvésből történnek az egymást követő lőpályákon. A cél elhibázása büntetést eredményez (lásd lejjebb). A versenytáv és a lőpályák száma versenyszámonként eltérő.

Az egyéni verseny számít a sportág fő számának, amely a férfiaknál 20 km, a nőknél pedig 15 km és négy lőpályát tartalmaz. A sprint 10 km a férfiaknál és 7,5 km a nőknél, két lőpályával. A váltóban négy csapattag tesz meg egyenként 7,5 illetve 6 km-t és kétszer-kétszer lőnek. Az üldözéses versenyben a táv 12,5 vagy 10 km és négy pályán kell lőni.

- A biatlon 1960-ban lett olimpiai sportág a férfiak számára és 1992-ben a nőknél. A világbajnokságot 1958. óta rendezik meg és zajlanak világkupa küzdelmek is.

- A sílécnek legalább 4 cm-rel rövidebbnek kell lennie a versenyző testmagasságánál, a bot pedig nem lehet hosszabb a testmagasságánál.

- A nyári biatlonban a sífutó számot terepfutás helyettesíti.